Nos, megtörtént. Eddig megpróbáltam objektív, tárgyilagos bejegyzéseket írni, ezután pedig nagyon könnyű lesz ezt megtennem. Ezúttal azonban előre jelzem, hogy ez nem fog sikerülni, és nem is célom. Kimi számomra a szerethető sportemberek egyik mintapéldája volt. Én még a régi iskolákon nőttem fel, amikor még csak fehér trikóban és nadrágban játszották a teniszt legendás nevek, amikor Carl Lewist kellett megverni, aki szerényen mosolygott a pálya szélén, amikor Michael Jordan Patrick Ewing meg Larry Bird ellen meccselt, amikor Senna-Mansell-Prost-Piquet szintű nevekből álltak az első sorok. Más világ volt. Már akkor is legendák, szupersztárok voltak ezek a sportolók, de valahogy megmaradtak egyszerű, emberközeli igazi arcoknak, valahogy nem gondoltam egyikről sem ,hogy olyan, mint egy popsztár. Nem voltak allűrök, nem voltak naponta hírek sem - a média még egyensúlyt adott azzal, hogy minden sporteseményt megmutatott, de nem kellett sem az alsónadrágjukban, sem a pénztárcájukban turkálnia egész nap.

Kimi Raikkönen nekem ezt az időszakot, ezt a gyönyörű, egyszerű, sallangmentes érzést hozta vissza azzal, hogy nem jópofáskodott állandóan, hogy csendben a dolgát tette, hogy a tehetségével hódított magának rajongókat, nem a mosolyával, a csajozásaival, vagy a különféle flikkflakkokkal. Ő a barátait, a zártkörű bulikat, az autóversenyzést, és a családját szereti, mindig is csak ezt szerette. A szabadságot. Hogy ne fotózzák éjjel kettőkor. A szabadságot, hogy eldönthesse, mikor mit csinál, ha a munkájával végzett. A szabadságot, hogy irányíthassa a dolgokat az életében.

Kimi azt az olajos képű gokartszerelős kölyköt tudta megtartani a fejében, a szívében egész pályafutása alatt, aki egykor volt az apja mellett. Akkor is, amikor 50 millió dollárt keresett egy évben. Ő vezetni szeretett. A Forma 1 viszont másfelé fejlődik. Ide ma már popsztárok kellenek. Olyanok, akiknek minden gondolatát követni tudjuk twitteren, facebookon, interneten, youtube-on. Olyan srácok kellenek, akik ebben élnek, akiknek semmilyen rendezvény, show, interjú, roadshow, hivatalos buli, vagy F1 party nem teher. És láss csodát, jönnek is ezek a srácok, csőstül. Egyik másik még kegyetlen jól vezetni is tud, de a személyiségük inkább a puff daddy - féle vonal.

Kimi már nem ide való. Mert ő soha életében nem tudott ezekkel mit kezdeni. Őt ez zavarja. Ő a sarki kocsmában szeret 100 embernek fizetni egy kört. Az egyik barátja mondott róla talán 2 éve egy nagyon jelemző dolgot. Kimi meghívta néhány régi haverját egy gokartozásra valahol Finnországban. Baromkodás, sörözés, kis versenyzés, mindenki nagyon élvezte, hogy Raikkönen ellen lehet keresgélni az ideális ívet. Az említett srác gokartja lerohadt. Kiállt vele, és várták, hogy a helyi szerelők közül valaki segítsen. Kimi odagurult, kiszállt, megnézte, fogott egy csavarkulcsot, és elkezdte megcsinálni a hibát. A haver meg azt nyilatkozta, hogy ugyan jóban vannak, de azért a szituációt mindenki képzelje maga elé: állok ott, nevenincs senki egy rossz gokarttal, amit a Ferrari Forma 1-es világbajnoka szerelget nekem... Ilyen gyerek Kimi.

Kimi azzal váltotta ki milliók elismerését, hogy semmiből sem csinált ügyet. Sem a kiesések sorozatából, sem a körülötte zajló drámákból, sem a csapatváltásból, még a világbajnoki címéből sem. Sem a 62 dobogós helyéből, sem a 35 leggyorsabb köréből, semmiből. Őt még a statisztikák sem érdekelték. Őt a következő kanyar érdekelte, hogy még 2 centivel feljebb lehet dobni a rázókőre a cuccost. Őt az érdekelte, hogyha beszóltak a fülére, hogy 3 tizeddel lassabb kört kellene menni a benzinspórolás miatt, akkor azt precízen megtegye. Hogyha szóltak, hogy kiment tankolni a rivális, és most jön a 3 leggyorsabb kör, akkor ment 3 leggyorsabb kört. Semmi más nem számított.

Vérző szívvel nézem végig, hogy elhagyja a kedvenc sportomat, és bár reménykedem benne, azt hiszem, többet nem látom F1 autóban. Azért nem, mert ez a popsztárosdi csak rosszabb lesz. A rally pedig, amit remélem kipróbál élesben, egy sokkal inkább az ő személyiségére szabott játék. Mész ezerrel, precízen, profin. Kiszállsz, egy interjú az eurosportnak, aztán irány haza. Nincs tömeghisztéria, nincs fanatikus téboly, nincs interjúszoba. Autóverseny van, díjkiosztás van, irány haza van. Logikusnak tűnik, hogy Kimi beleszeressen ebbe a dologba, és kívánok neki WRC VB címeket, mert megérdemelné.

Nekünk meg marad a csillogó cirkusz csillogó gyerekekkel, egyre csillogóbb, bár versenyre alkalmatlan pályákkal, egyre nagyobb pénzzel, egyre részletesebb közvetítéssel, egyre több hírrel, egyre nagyobb sohw-val.

Egyet sajnálok csak, és emiatt értem meg Raikkönen döntését teljesen és tökéletesen. Hogy az a bizonyos varásnap délutáni 1,5 - 2 óra, ami az alfája és omegája, az értelme lenne ennek az egésznek, az mintha egyre kevesebbet számítana. Egyre többet számít a futamok közötti híranyag, a pletyka, a botrány, a politika, a pilóták magánélete. A FUTAM maga meg elröppen, egyre többször eseménytelenül. Talán ez is oka Kimi távozásának, hiszen őt az a 2 óra érdekli, a köztes 2 hét nyűg és teher. Mára ezek szerint elviselhetetlen teher. Megértem, pedig tényleg sajnálom a döntését.

Végül pedig szeretném neki megköszönni, hogy ott lehettem, ott lehettünk vele furcsán kezdődött és furcsán véget ért F1 karrierje minden pillanatában. Köszönöm a hihetetlen akciókat, köszönöm az emberközeli nyilatkozatokat, köszönöm, hogy megmaradtál annak az egyszerű srácnak, aki idejött, és mindenkit ledöbbentett, köszönöm a győzelmeket, köszönöm a bátorságot, köszönöm a vereségeket is, köszönöm, hogy soha nem adtad fel, köszönöm, hogy valóra váltottad az álmodat a tőled megszokott megdöbbentő módon, köszönöm, hogy bebizonyítottad a világnak, hogy a legnagyobbak közé tartozol. Köszönöm, hogy nem torzultál el és nem őrültél meg, köszönöm hogy láthattam mindezt, érezhettem mindezt, és akármit is tegyél mostantól, több tízmillió Kimi és F1 rajongó nevében kívánom a legjobbakat, sikereket, gyerekeket, és mindenekfelett ugyanazt a boldogságot, ugyanazt az érzést kívánom neked még sokszor és még többször, amit te is, én is, mind éreztünk 2007. október 21-én. Annál rosszabb neked soha ne legyen, Kimi Raikkönen, azt kívánom.